„Nem újdonság, hogy a lelki higiénia éppoly fontos szerepet játszik az ember lelki egészségének meg­őrzésében, mint a testi higiénia a testi egészség megőrzésében.

A szellemi-lelki területeken ugyanúgy megtalál­juk a „fertőző betegségeket" és „járványokat", me­lyek újból és újból felütik fejüket, és egyre szélesebb körben terjednek, ha a rendszeres lelki higiénia gyakorlásával meg nem előzzük. A szokássá vált lel­ki higiénia hozzásegít bennünket ahhoz, hogy való­ban egészséges szellemi-lelki életet élhessünk.

A szellemi-lelki fertőzések között meg kell em­lítenünk a haragot, a félelmet, a stresszt, az aggo­dalmat, a gyűlöletet, a bűntudatot, az agressziót. Egyikkel-másikkal vagy akár ezek kombinációjával valamennyien újra meg újra megfertőződünk, s ez ellen csak a rendszeres lelki higiénia nyújt segítsé­get. Ennek egyik legfontosabb eleme az esti „men­tális újraátélés", amely során valamennyi fertőzött energiát feloldjuk, és a negatívot pozitívvá formáljuk át, mielőtt kárt okozhatnának bennünk. További fontos eleme a lelki higiéniának az is, hogy minden embert a legnagyobb jóindulattal, sőt szeretettel el tudjunk fogadni olyannak, amilyen. A szellemi-lel­ki fertőzéseket csak akkor tudjuk végérvényesen kiiktatni életünkből, ha a lelki higiénia rendszeres gyakorlattá válik. Ennek eredményeképpen har­monikus lélekkel és rendíthetetlen nyugalommal élhetjük életünket.

A gondolkodás egyre inkább fölöslegessé válik, amint az igaz értelem megnövekedik. Aki tökéletes, annak már nem kell gondolkodnia a dolgokon, az már mindent tud, és spontán cselekszik. A gondol­kodás csupán helyettesíti a még fogyatékos értel­met. Minél nagyobb az értelem, annál kisebb szük­ségünk van a gondolkodásra, mert egyszerűen felismerjük a látszat mögött lévő valóságot anélkül, hogy gondolkodnunk kellene rajta. Ameddig értel­münk még. nem tökéletes, kénytelenek vagyunk gondolkodni. Mindent előre el kell terveznünk, s ha elérkezett az adott pillanat, gondolatainknak megfelelően cselekszünk. Ekképpen állandóan a múltból kiindulva cselekszünk, holott előfordulhat az is, hogy már rég megváltozott a szituáció. Mind­addig, amíg gondolkodunk, cselekedeteinket a múlt határozza meg, holott minden örökösen vál­tozik, minden folytonos áramlásban van.

Még azt is meg kell gondolnunk, mivel tudunk örömet szerezni feleségünknek, társunknak, holott ha valóban szeretünk, már nem is kell fontolgat­nunk. Egyszerűen szeretetből cselekszünk, és bizto­sak lehetünk benne, hogy minden pillanatban azt tesszük, ami a legmegfelelőbb. A gondolkodás gya­korta nem más, mint a hiányzó szeretet pótlása.

Gondolkodni nagyszerű dolog, és meg kell ta­nulnunk helyesen élni vele, ám soha ne feledjük, hogy a gondolkodás mindig csupán pótlék: a leg­lényegesebbet, a bölcsességet és a szeretetet helyet­tesíti.”

Részlet: Kurt Tepperwein-A szellemi törvények c. könyvéből